Összevisszaság

Régen jártam erre. Talán túl rég. :)
Mintha megfordult volna velem a világ azóta és csak forog és forog és én eldönthetem, hogy rajta maradok, sodródok vele vagy leszállok és egyúttal nem jutok sehova vagy esetleg a forgást az előnyömre fordítom és sodródásból tudatos haladást csinálok.

Próbálom összeszedni mi is történt velem az elmúlt héten. :)
Nehéz, nagyon nehéz, mert van olyan része az életemnek, amiről nem mesélhetek. De szívem szerint, pont azért mert "nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek" érzést követve leírnám, kiadnám magamból....

Tudod milyen gondolatok járnak a fejemben így karácsony közeledtével?
Hogy emberek vagyunk, hogy bárki bármit mond szeretetre vágyunk, mosolyra, ölelésre, egy társra, egy családra.
Nehéz olyan közösségben lenni, ahol az emberek ridegek, ahol a mosoly a beképzeltség, fennköltség jelének veszik. Az emberek keresik a magukhoz hasonlóak társaságát.
Érdekes, hogy pl pár éve még milyen "jól" éreztem magam a saját kis negatív világomban. Hogy minden napos volt a puffogó gondolat, hogy ha sütött a nap az volt a gond, ha esett, akkor pedig az.
Olyan természetes volt, mindenki körülöttem is hasonló volt.

Aztán az emberben jobb esetben bekattan valami, ahogy bennem is, és elkezd másképp látni. De jó, hogy süt a nap, uh ma jobb is, hogy nem süt, kell az eső a növényeknek. Lehet hülyén hangzik, lehet nem befogadható, amit mondani szeretnék, de talán pár ember most bólogat. :)

Istenem, hogy mennyire tudok vágyni egy ölelésre, egy szívből jövő önzetlen ölelésre. Egy mosoly egy ismeretlennel a trolin a szívedig tud hatolni, ha hagyod.

Itt a karácsony lassan és az emberek jó része az ajándékok vásárlását látja benne. Én viszont azt, hogy hazamehetek nem sokára, elbújhatok a világ elől, családommal lehetek néhány napot és feltöltődhetek. Kemény évünk lesz. :)

Én nem mondogatom azt magamban, hogy jövő évtől változok, majd január elsejétől, csettintésre megváltozok. Nem.
Én most is változom.

Egy mai beszélgetésem jutott eszembe. :) Néhány perces eszmecserém volt egy ismerősömmel. A srác azt mondta, hogy a jelenlegi munkahelyén, bár két éve ott van, nincs konfliktusa, mégis úgy érzi mennie kell. Változásról jutott eszembe ez  a beszélgetés, mert akkor ott úgy éreztem hasonló az értékrendem vele, és átéreztem amit mond. Hogy mennie kell, lépnie kell, mert nem az igazi a mostani helyzete. Régen csak mondtam volna a mondandómat, és legkevésbé próbáltam volna meg átérezni mit mond, milyen lehet a helyében lenni.
Jó érzés volt valahol. :)

Kellenek a barátok, kellenek azok az emberek, akik társaságában önmagad lehetsz és csillogó szemekkel múlik az együtt töltött idő.


Tudjátok mi nagy lecke az élettől? Elfogadás. Tudni elfogadni. Helyzeteket, kapcsolatokat, pillanatokat, döntéseket. Saját életedben te vagy a főszereplő, mégis vannak dolgok, amikkel nem tudsz mit kezdeni. Az embereket nem tudod megváltoztatni, a gondolataikat nem tudod megváltoztatni, a döntéseiket sem, az érzéseiket talán. De valamikor felmerül a kérdés, érdemes -e? Szükséges- e, vagy csak el kell tudni fogadni?

Régen képtelen voltam erre. De néhány emberi kapcsolatom felnyitotta a szememet, hogy ezt is tanulni kell.

És tudjátok mire jöttem még rá az elmúlt héten? Hogy mennyire, de mennyire tapasztalatlan vagyok, de mégis tapasztalt. 24 évesen az ember NEM mondhatja, hogy hu de sok mindent átélt. Átélhetett, de akkor is tapasztalatlan. Vannak dolgok, amiket csak az idő múlása adhat meg, és nem lehetett siettetni.

De tudjátok mit?
Mostanában sok elhasznált zsepi között is azt mondom, én így elfogadom magam, és küzdök. Küzdök, hogy még jobb ember legyek a saját értékrendem szerint.

Ja! És kérlek, ha van olyan ember, akit van lehetőséged megölelni, ne habozz, tedd meg! Meglátod jó érzés lesz:)

Ja! Egyébként edzésekkel haladok:) Swiiiingelek  + felhúzok meeeg kéééépzeljétek, ismét elkezdődhetett a felső test edzése. Boldogság van vagy boldogság van? :)