Határok

Őszinte leszek. Nem gondoltam, hogy ilyen hamar el fog jönni az idő, amikor nem arról írok, hogy milyen szép, jó és pozitív hatásai vannak az életmódomnak. Itt elsősorban a felállított diétát és az edzéseket értem.

Tehetném most azt, hogy bebújok a jó meleg ágyikómba, magamra húzom a takarót, befordulok a falnak és megpróbálom elfelejteni, ami az elmúlt órákban történt.
De hiszem, hogy pont ezért van a blog. Nem akarok elbújni, ki szeretném adni magamból azokat az érzéseket, amik bennem voltak és vannak is.

Mindig ott a fény az alagút végén, kérdés meglátjuk -e és elindulunk -e az irányába?

Igaz, nem írtam még az edzéseimről, de tudni kell, hogy heti 3-szor járok egy pár fős csoportba, ahol erősödünk. Ez egy nagyon butított megfogalmazása annak, hogy mit is csinálunk minden alkalommal, de talán ezzel lehet leglényegebbre törően kifejezni.

Szeptember vége felé voltam először Zsoltiéknál, de azóta is imádok minden edzést.
Hogy miért? Mert minden alkalommal valami felszabadul bennem, amikor a nagy súlyokkal "játszok".

Mondhatjuk úgy is, hogy ma is felszabadult valami. :)

Már az első pár alkalom után mondta Edző bá', hogy ez más lesz, mint az eddigi edzéseim. Addig futkároztam 70 perceket futópadon, guggoltam 10-20 kg-kkal, fekvenyomtam kb. 10kg-val.
Nem igazán értettem, miben lenne másabb, fáradjak el rendesen azt kész. :) Emlékszem, külön kértem, hogy hajtson ám meg rendesen. :) Ő csak mosolygott.
Azt is mondta, hogy itt nagyon fontos, hogy agyban ott legyünk, és nem lehet heti 7 maxos, ilyen fajta edzést végezni, mert idegileg kimerülünk, nem bírjuk. Néztem rá furán, hogy idegileg? Hm???? Az idegrendszeremet miben befolyásolja, hogy súlyokat mozgatok meg?

Ma megértettem mire is gondolhatott.

Nem izzadtam le a közel 2 órás edzés végére, viszont úgy éreztem porrá lettem. Minden egyes porcikám széthullt. Valahol a lelkem is.
Bután hangzik így leírva, viszont amikor 70kg-ot húztam fel 3* 3 szériában, akkor valami történt.

November 9-én még 1 db felhúzást tudtam végezni, a 72,5 -t már megmozdítani se bírtam.

2 hét telt el, és nem szeretnék hülyeséget írni, de talán ez volt 4. felhúzó napom azóta.

Most pedig nem egyet kellett, hanem 3*3 -t.

Az jár a fejemben azóta is, hogy mi történt? Miért éreztem úgy, mindjárt sírva fakadok?

Azt hiszem mentálisan és talán fizikailag is átléptem az eddigi határaimat. Nem csak a határvonalon táncolgattam, hanem a mai edzésemen végérvényesen átléptem őket.

Miután megtörtem, még a fájó jobb karommal 12,5kg-s súlyzókkal fekvenyomtam földön illetve zöld gumiszalaggal húzódzkodtam. Persze mást is csináltam, de ennél a két gyakorlatnál szintén mentálisan történt valami.

Mivel egy ideje érzékeny a jobb könyököm és a vállam is, így pihentetve vannak, amennyire lehet. Ennek örömére, és hogy ha már lúd legyen kövér, az eddigi 5 ismétléses húzódzkodásaimat feltornáztam 7-re.
Mondanám, hogy sima liba volt, de nem teljesen.
Amikor az ember végez egy gyakorlatot és egy gyenge testrésze bemondja az unalmast, az nagyon mélyen tud érinteni engem.
A vállam és a könyököm is egyes gyakorlatoknál közbeszól, hogy te héj, ne hidd, hogy nem vagyunk itt, gondolj csak ránk. Fájjon az a mozdulat.

Agyban nehéz valamikor helyretenni azonnal.

Nagyon akarok dolgokat. Például húzódzkodni saját súllyal, kötél nélkül.
Zsolti azt mondta, ehhez kb. 10 zöldszalagos ismétlés kell. Azóta is ez van előttem. Már csak 5 hiányzik, már csak 3...

És, hogy miért csinálom?

Mert megtaláltam azt, amiben úgy érzem ki tudok teljesedni, segítségével lelkileg és fizikálisan is erősebb tudok lenni, ha pedig a tükör szembejön velem, akkor csak mosolyogva azt fogom gondolni, hm, de jó csajszi van velem szemben.

Na ezért kell darabokra törni, mert tudom, hogy legközelebbi edzésen újjászületek.